Kollégium nemcsak kollégistáknak – a Schönherz története

Elképzelhető, hogy Te is sokat hallottál már a Schönherz Zoltán Kollégiumról és az ott kialakult aktív közösségi szellemről és életről. Ebben a cikkben szeretnénk Neked bemutatni, mit is jelent kollégistának lenni, és hogyan alakult ki mindaz, amiről már az eddigiek során olvashattál.

A Ház

Az ország legjobb, kétszeresen kiváló kollégiuma. Igen, ezt tartjuk magunkról (a Schönherzről), és nem nagyképűségből mondjuk ezt. Hogy miért? Az okok egy része nosztalgikus: a hagyományokra való hivatkozás. Büszkék vagyunk a hagyományainkra és mindarra, amit felépítettünk sok-sok év alatt. Több mint 42 év történelme, eseményei és emberei, mondhatjuk nyugodtan: példaképei szolgálhatnak hivatkozási alapul. Mindennek köszönhetően a kolesz kétszer is elnyerte a Kiváló Kollégium kitüntetést. Mondhatja erre bárki, hogy a múlt szép dolog, de őt a nosztalgiánál jobban érdeklik a mai tények. Az érvek sokkal inkább kézzel fogható része az, hogy ma végigjárva a kollégiumok folyosóin, minden kis zugban arra látunk tanúbizonyságot, hogy a kollégium lakói lehetőséget teremtettek, teremtenek az ötleteik megvalósítására.

A vári kolesz

Tekintsünk először egy picit vissza az időben. A mai pezsgő közösségi élet gyökerei réges–régre vezethetőek vissza, amikor még a mostani Irinyi úti épület nem is létezett, és a Schönherz tényleg vári kollégium volt. Sokan nem gondolnák a húszemeletes, XI. kerületi Irinyi József utca és a Budafoki út sarkán levő épületről, hogy az intézmény, melynek otthont ad, több mint 40 éves, és mint kollégium, a Műegyetem legrégebbi kollégiuma. A „kolesz” első épülete, ami minden hallgató emlékeiben ma is él, a Budai Várban található.

A vári épületben (I. kerület, Szentháromság tér 1.) 1954-től laktak együtt a BME Gépész-, Vegyész- és a Villamoskar vidéki hallgatói, egészen 1965-ig. 1966-ban elkészült a Martos Flóra Kollégium. Ide a vegyészhallgatók, a szintén ekkor átadott Münnich Ferenc Kollégiumba (mai Kármán Tódor Kollégium) a gépészhallgatók költöztek át. Lényegében ettől kezdve vált lehetővé az igazi kari kollégiumi szerveződés a Budapesti Műszaki Egyetemen, azzal, hogy a városban különböző diákotthonokban lakó kollégisták beköltözhettek a kari kollégiumukba. Tehát igazából 1966-tól lett a vári kollégium a BME Villamoskari kollégiuma.

A kollégistáknak mindig is igénye volt arra, hogy többet kapjanak, mint amennyit az egyetem nyújtani tud. Maguk kezdték kialakítani saját és speciális csoportjaikat (a mai köröket), amiknek megvolt a maga profilja. Voltak, akik szakmailag szerettek volna továbbfejlődni, és olyanok is, akik csak szórakozásra vágytak. Ezek a baráti társaságok alkották a régi kolesz közösségi életének alapját.

Hamarosan azonban rá kellett jöjjenek, hogy csak akkor képesek hosszú időn át fennmaradni, továbbfejlődni, és megtartani mindazt, amit eddig elértek, ha összefognak.

Így született meg az önszervező és önigazgató hallgatói közösség gondolata, mely mára kari, sőt egyetemi szintű jogosítványokkal rendelkező hallgatói közösségé nőtt, és országos törvényekben rögzített keretek között működik, miközben gyökereit nem feledve egyszerre megmaradt annak az összetartó, sajátos világú kollégiumi közösségnek, melyből kifejlődött. Ennek megfelelően hosszú évtizedek óta a kollégisták közül választott bizottság felügyeli a kollégiumi ügyeket a hallgatói önkormányzaton belül, valamint a hallgatók maguk választják ki a kollégiumi rendet felügyelő és a kollégisták, különösen az elsőévesek számára a tanulmányokban és a mindennapi életben tanácsadást, útmutatást nyújtó kollégiumi mentorokat, és továbbra is a kollégiumok a közösségi élet első számú színterei és az öntevékeny körök otthonai.

1976-ban a Budapesti Hilton elkészültével, még a szálloda átadása előtt a Schönherz Kollégiumnak ki kellett üríteni a vári épület Hilton felé eső szárnyát. A „schönherzesek” ezt a kényszerköltözést igencsak a lelkükre vették, és azzal sem akartak vigasztalódni, hogy az addigra elkészült sokkal komfortosabb Kruspér utcai épületbe (mai Vásárhelyi Pál Kollégium) költözhettek. Ezzel a Schönherz két részre szakadt. A Kruspér utcai épületben 600 férőhelyet kaptak a kényszerkiköltöző kollégisták az építőkari hallgatók mellett. A vári részben 600-670 villamoskari hallgató maradt az új épület megépüléséig, egészen 1981-ig.

Az „új” Schönherz

1981 augusztusában a nemzetközi építőtábor (saját villanykaros hallgatók jelentős részvételével) bebútorozta és kitakarította az új épületet, az Irinyi utca és a Budafoki út sarkán álló betonkolosszust. A 16 lakószintre a kollégisták évfolyamonként és szakonként költöztek be (Erős, Híradó, Mikró, Műszer – így nevezték röviden a szakokat). Egy-egy szint sokáig magán viselte az adott évfolyam egyedi színfoltjait, amit szintfestéssel, különféle dekorációkkal alakítottak ki a szintlakók. Az új kollégiumban terjedt el a lakószinteken az évfolyamklubok létesítése. Ezek megteremtették technikailag és tartalmilag az évfolyam sajátos programjait, kulturált szórakozását.

Büszkén mondhatjuk, hogy a mai kollégiumnak sikerült minden nagy hagyományát megőrizni a Várból, de emellett sok újat is teremtettek. A régi, sokakat érdeklő körök, rendezvények folyamatosan léteztek, erősödtek, gyarapodtak, némelyek megszűntek, de mindig születtek újak is. Ezekről a rendezvényekről és körökről az előzőekben már olvashattatok részletesen.

A Schönherz Kollégiumban lakott diákok között még ma is „kísért” a kollégiumi közösség, a közösségi élet és a hagyományok szelleme. Csak néhányat említve: a már-már az egész várost lázba hozó Schönherz Qpa, mely idén ősszel már a harminchetedik alkalommal kerül megrendezésre, de sorolhatom a különféle egyetemközi vetélkedőket, a hagyományos tavaszi Fesztivál7-et, nagyszabású sportrendezvényeket (Evezősnap, Jegesnap, Kötélhúzás, Focibajnokság), mindenféle kulturált bulikat (Felező Bál).

Nagy hagyománya van a kollégiumban az elsősök „pátyolgatásának”, minden évben hagyományos rendezvénynek számít a Gólyatábor, Gólyahét, Gólyabál, melyeket a felsőbbévesekből alakult Szent Schönherz Senior Lovagrend senior gárdája szervez. Az „öregek” nemcsak visszajárnak a kollégium rangos rendezvényeire, de oxfordi és cambridge-i mintára a ballagás után tovább számozzák az évfolyamukat. Így azonosítani lehet az öregek csapatait, és a kollégium sem kezeli őket egy kalap alatt „csak” vén diákként. Az „öreg” évfolyamok többször is indultak már a Schönherz Qpán, és rendszeres résztvevői a Csillagtúrának is. Többen közülük – akár évenként – évfolyambulit, évfolyam-találkozót szerveznek.

A jelen – a felújított Schönherz

Ezzel el is érkeztünk a jelenig, melyben újabb fontos fejezete íródik a Schönherz történetének, ugyanis a Házat 2008-ban felújították. A PPP-nek nevezett rekonstrukciós program lényege, hogy a felújítást végző cég húsz éven át üzemelteti is az épületet, mely a húsz év letelte után száll majd vissza az Egyetemre. A PPP kollégiumok világa kicsit eltér a megszokottól. Aggodalomra persze nincsen ok, a Schönherz szellemiségét éppúgy éltetni fogjuk a PPP után is, mint ahogy előtte.

Az elmúlt években megváltozott a hallgatói önkormányzati struktúra is, a régi kollégiumi önkormányzat szervezeti felépítése a már sokszor említett egyesületbe, a SVIE-be került. Ezen szervezet kereti között tudják a közéletben aktív Schönherzesek elosztani az egyetemtől független erőforrásokat, támogatásokat, eszközöket.

A Public Private Partnership (PPP) egy együttműködési forma az állam és a magánszektor között, melynek célja, hogy a közfeladatok, közcélú projektek megvalósításában – és nem titkoltan a finanszírozásában – a magántőke az eddiginél nagyobb szerephez jusson. Az állam pályáztatással választja ki a partnervállalatok körét. Ezután szerződéskötésre kerül sor, melyben az állam mint megrendelő előírja, hogy milyen szolgáltatást és mennyi ideig akar igénybe venni, a partnerek pedig ennek a szolgáltatásnak a biztosítására szerződnek. A cégek feladata ezután a szerződéstől függően a tervezés, a kivitelezés és a működtetés, melynek költségei teljes egészében őket terhelik.

De hogy a kecske is jóllakjon, a szolgáltatást igénybe vevők által fizetett díj (esetleg az állam részével kiegészítve) már az ő zsebükbe kerül. Ilyen PPP-s együttműködésben zajlik az Oktatási Minisztérium által kiírt diákszálló projekt, melynek keretében 13 hazai felsőoktatási intézmény, köztük a BME számára létesítenek vagy újítanak fel diákszállókat. Mostanra már biztosan kitaláltátok: az egyik ilyen szálló a Schönherz Kollégium, a Villanykar kollégiuma.

PPP üzemeltetés: A kollégium nemrég egy hatalmas felújításon esett át. Mivel az egyetemnek és az államnak nem volt annyi pénzügyi forrása, hogy maradéktalanul finanszírozza a beruházást, ezért egy építőipari céget vontak be, hogy saját költségén újítsa fel az épületet, amit majd az egyetem 20 éven keresztül visszabérelhet. A cég a Hérosz Zrt, a konstrukció neve szerte a világban pedig PPP, azaz Public Private Partnership. Ennek következménye, hogy az épületben 2 igazgató található. Polonkai László az Egyetem, vagyis a Kollégiumok Osztály (KO) részéről foglalkozik a Schönherzcel, míg az üzemeltető részéről Csicsely Tibor a létesítményvezető. Mivel nemrég költöztünk vissza az épületbe, ezért az együttélési szabályok még nincsenek maradéktalanul kialakítva. A hérosz célja – mint minden piaci cégnek - , hogy minél több profitot termeljen. A kollégisták és az egyetem célja pedig egy élhető kollégiumot hozzanak létre.